Q.1
Akik annak idején hallgatólagosan jóváhagyták, majd tétlenül nézték a magyar forradalom elleni szovjet intervenciót, ma nem csupán az ország önrendelkezéshez való jogát nem tartják tiszteletben, de a téves helyzetfelismerésükből adódóan azt sem veszik észre, hogy saját hazájuk megbecsülését rombolják egy ország velük eredetileg szimpatizáló milliónyi polgárának szemében.

Q.2
Ha ez az unió jövője, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan kellene ebből szép lassan, óvatosan, de kihátrálni.

Q.3
Hogy? Hogy? Hogy? Hát hogy?

Q.4
A forradalmat lelkesedéssel támogató nyugati világ közvéleménye mégsem mindig értette, sőt olykor irreális próbálkozásként kezelte a magyaroknak a szovjet támadókkal szembeni fegyveres ellenállását. Akik így gondolták, nem tudták átérezni és megérezni a magyarok érzéseit, sem akkor, sem ma.

Q.5
A nyugati segítség elmaradása pedig azt jelentette, mintha a szovjet tankok nyers túlerejével szemben számunkra nem volna értelme az ellenállásnak.

Q.6
Bár 1989-ben mi ütöttük ki az első téglát a berlini falból, a Nyugat ezt végül azzal „viszonozta”, hogy kis híján kereskedelmi gyarmattá tette a hazánkat. Amelyben kollaboránsai a régi kommunisták lettek – az elsikkasztott privatizáció felső tízezerje. Akik még mindig köztünk élnek, és a visszatérésükre készülnek…

Created at Crowdsignal.com